Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Védett növények
A múlt századba visszanyúló hazai természetvédelem terén a századunk elején úttörőmunkát végző Kaán Károly írta e tárgykörben az első alapvető művet (1931), amelyben már részletesen kitért a védelemre szoruló ritkább hazai növényekre, állatokra, egyes geológiai alakzatokra (barlangok, kövületek); felsorolta és ismertette a hazai, rezerváció céljaira ajánlott területeket is.
Sajnos munkájának botanikai vonatkozásai akkoriban meglehetősen kevés megértőre, még kevésbé követőre találtak. A második világháborúig eltelt időszakból mindössze Vas megye (Pauer 1932), Bátorliget (Soó 1942) és Budapest élővilágáról találunk (Pénzes 1942) természetvédelmi témájú publikációkat. Kisebb cikkek szóltak még a tátorjánról (Crambe tataria; Jávorka 1932) és az első {II-86.} hatóságilag védett növényünkről, a magyar kikericsről (Colchicum hungaricum; Gombocz 1935). A szíveslevelű gubóvirágot (Globularia cordifolia) 1942-ben helyezték megyei oltalom alá Sopronban.
Csupán az 1960–70-es években kezdték felismerni a hazai természetvédelem szükségességét. 1971-ben részesült hatósági oltalomban az erdélyi hérics, akkori nevén Volga menti hérics (Adonis transsilvanica). A jelentősebb botanikus kerteket és arborétumokat az 1960-as évek óta nyilvánították védetté. Eleinte parkerdők (Pilis, Sopron stb.) és tájvédelmi körzetek (Tihany, Badacsony, Tiszai holtágak stb.) alakultak, majd az Országos Természetvédelmi Tanácsból (később Hivatal) átalakult Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (OKTH) közreműködésével létrejöttek a hazai természetvédelmi területek, valamint a nemzeti parkok (Hortobágy, Bükk, Kiskunság, Aggtelek; hazai elterjedéseik térképen: Pécsi 1989).
A védelmet kívánó hazai növényfajok és növénytársulások ideiglenes jegyzékét (Kovács–Priszter 1977) követően az OKTH először 13 fokozottan védett faj listáját adta ki 1979-ben, majd 1982-ben megjelent az országosan védett növények jegyzéke [368 faj; nagyobb részüket Csapody István gazdagon illusztrált kötete (1982) is tartalmazza]. Ezt követte az 1988. évi KVM-kiegészítés (434 faj), míg végül az újabb KTM-rendelet (12/1993. sz.) értelmében 521 faj (virágos növény, edényes virágtalan és tőzegmoha) került országos védelem alá.
Befejezésként az utóbbi rendeletben szereplő 47 fokozottan védett faj jegyzéke álljon itt, családok szerint csoportosítva:
  • Páfrányok: cselling (Cheilanthes marantae)
  • Nyitvatermők: csikófark (Ephedra distachya subsp. monostachya)
  • Hídőrfélék: szíveslevelű-hídőr (Caldesia parnassifolia)
  • Liliomfélék: magyar kikerics (Colchicum hungaricum), tűzliliom (Lilium bulbiferum), egyhajúvirág (Bulbocodium vernum)
  • Nősziromfélék: magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica), mocsári kardvirág (Gladiolus palustris)
  • Kosborfélék: papucskosbor (Cypripedium calceolus), gömböskosbor (Traunsteinera globosa), légybangó (Ophrys insectifera), méhbangó (Ophrys apifera), pókbangó (Ophrys sphegodes), poszméhbangó (Ophrys fuciflora), szarvas bangó (Ophrys scolopax subsp. cornuta), hagymaburok (Liparis loeselii), sallangvirág (Himantoglossum caprinum)
  • Bazsarózsafélék: bánáti (mecseki) bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica)
  • Boglárkafélék: magyar kökörcsin (Pulsatilla hungarica), tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens), erdélyi hérics (Adonis transsilvanica)
  • Keresztesvirágúak: halványsárga repcsény (Erysimum pallidiflorum), Vrabélyi-estike (Hesperis matronalis subsp. vrabelyiana), tátorján (Crambe tataria)
  • Szegfűfélék: sárgás habszegfű (Silene flavescens), tartós szegfű (Dianthus diutinus)
  • Rózsafélék: magyar vadkörte (Pyrus magyarica)
  • Pillangósvirágúak: gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus)
  • Lenfélék: pilisi len (Linum dolomiticum)
  • Ernyősvirágzatúak: magyarföldi husáng (Ferula sadleriana), mocsári angyalgyökér (Angelica palustris)
  • Kankalinfélék: magyar cifra kankalin (Primula auricula subsp. hungarica)
  • lisztes kankalin (Primula farinosa)
  • Méreggyilokfélék: magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum)
  • Érdeslevelűek: tornai vértő (Onosma tornense)
  • Ajakosak: bókoló zsálya (Salvia nutans), déli sárkányfű (Dracocephalum austriacum), {II-87.} északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana)
  • Tátogatók: szirti pereszlény (Calamintha thymifolia), gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata), rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea)
  • Rencefélék: mocsári hízóka (Pinguicula vulgaris)
  • Mácsonyafélék: fehér Kitaibel-varfű (Knautia kitaibelii subsp. tomentella)
  • Harangvirágfélék: széleslevelű harangvirág (Campanula latifolia)
  • Fészkesvirágzatúak: gyapjas őszirózsa (Aster oleifolius), Horánszky-cickafark (Achillea horanszkyi), szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica).
     
    Forrás:mek.nif.hu